A Pál-völgyi-Mátyás-hegyi-barlangrendszer keletkezése és felfedezésének története Kétmilliós fővárosunk épületei alatt 50-60 méterrel még a 21. század elején is kilométernyi ismeretlen barlangjáratokat tárnak fel a kutatók. A budai oldal Rózsadomb-Szépvölgy alatt felfedezett barlangjainak összhosszúsága meghaladja a 33 kilométert. A barlangok keletkezésének megismeréséhez vissza kell mennünk a földtörténeti triász időszakig (kb. 200-220 millió évvel ezelőttig), amikor a Budai-hegység nagy részét felépítő karbonátos kőzetek, mészkő- és dolomittömegek rakódtak le az akkori sekély tengerben. Később a felső-eocén kortól (kb. 40 millió éve) további tengeri üledékek (mészkő-, márga- és agyagrétegek) fedték be a triász üledékeket. A miocén korban (kb. 15-20 millió éve) kezdődött a Budai-hegység kiemelkedése, itt a jól karsztosodó kőzetek fokozatosan a felszínre bukkantak az agyagos fedőüledékek alól. Ezzel egy időben a Pesti-síkság aljzata töréslépcsők mentén a mélybe süllyedt, itt a vízzáró agyagos kőzetek a triász üledékeket fedik. A beszivárgó vizek a karsztos kőzetekben tudnak áramlani, így a vízzáró üledékek a töréslépcsők mentén a Budai-hegység pereméhez „irányítják” a felmelegedett vizeket, ahol azok forrásokban törnek a felszínre (Lukács-, Rác-, Gellért-fürdő, stb.). A hegység barlangjai abban a zónában keletkeztek, ahol a feláramló meleg és a leszivárgó hideg karsztvizek keveredni tudtak. Az üregrendszereket a víz teljesen kitöltötte egykor, jellemzően labirintusos bonyolult alaprajzú járatrendszereket oldva a mészkőbe. A barlangok formakincsére jellemzőek a gömbüstök és a sajtlyukakra emlékeztető oldási formák. Miután a vízszint süllyedt a barlangok járatai szárazra kerültek, ezekben a járatokban különleges ásványkiválások képződhettek: pattogatott kukoricára, néhol szőlőfürtre emlékeztető borsókövek, aragonit- és gipszkiválások, valamint változatos formájú cseppkőalakzatok. A 19. század végén még egyetlen nagy barlangot sem ismertek, mert nem voltak természetes bejárataik. Hogyan bukkanhattak rá mégis ezekre a labirintusrendszerekre? A bányaművelések (Pál-völgyi-barlang 1904, Mátyás-hegyi-barlang 1920-as évek), házalapmélyítések (Szemlő-hegyi-barlang 1930, József-hegyi-barlang 1984), csatornaépítések ...(Ferenc-hegyi-barlang 1930) nyitották meg a későbbi... járatait a Malom-tóból fedezték fel a búvár barlangkutatók. nagy barlangok első szakaszait. A Molnár János-barlang nagyrészt víz alatt található járatait a Malom-tóból fedezték fel a búvár barlangkutatók. Magyarország jelenleg második leghosszabb barlangja a 20,1 kilométer hosszú Pál-völgyi-Mátyás-hegyi-barlangrendszer, mely két barlang (Pál-völgyi- és Mátyás-hegyi-barlangok) összekötésével született. Az 1904. június 23-án felfedezett Pál-völgyi-barlang megtalálásának történetét így mesélték el a felfedezők, Scholtz Pál Kornél és Bagyura János Kadič Ottokárnak: „ Scholtz a kőfejtő déli falában vízszintes szűk repedést vett észre, ezt gyertyával bevilágítva azt látta, hogy beljebb tágabb üreg van. Feszítővassal két márgalapot felszakítva az üregbe mászott, s ebben nagy kőtuskókon lekúszva, mélyebbre vezető folyosóhoz jutott. Kötélen leereszkedve, porhanyós márgaporba süppedve, nagy nehezen a folyosónak azon részéhez ért, amelyet később Keresztezésnek neveztek el. Visszatérése és a bemászás eredményének ismertetése után az egész csoport bement az újonnan felfedezett üregbe, s tovább kutatva még aznap a mai Pál-völgyi nagy barlang Kőhíd- és Színház-terméig, későbbi kirándulásuk alkalmával pedig a látszólag vakon végződő emeleti folyosóig jutottak.” Az 1980-ban beindult újabb kutatások nyomán a barlang hossza évről-évre kilométerekkel bővült (Decemberi-szakasz, Déli-szakasz, Keleti-zóna, Negyedik-negyed, Jubileumi-szakasz, stb.), ezen szakaszok bővelkednek a legkülönbözőbb ásványkiválásokban és változatos cseppkőképződményekben. A rendszer másik része, a Mátyás-hegyi-barlang az 1920-as években vált ismertté, első –370 méteres- szakasza gabonatároló majd óvóhely volt. Az 1948-ban feltárt Centenáris-szakasszal a barlang hossza meghaladta a 2300 métert. A barlang –fekvése miatt- mindig kedvelt kutatási célpont volt, ennek megfelelően a 20. század második felében is történtek jelentős feltárások; Metor-ág, Toldy-ág, Természetbarát-szakasz, Mikulás-ág, Kagylós-ág, stb. Több barlangkutató nemzedék álma, a Pál-völgyi- és Mátyás-hegyi-barlang összekötése 2001. decemberében sikerült a kutatóknak. Ekkor nyitották össze a Pál-völgyi-barlang Szép-völgyi-ágát a Mátyás-hegyi-barlang Természetbarát-szakaszával. A labirintusrendszer 18,7 kilométer hosszúvá vált, ami így csak kevéssel marad el az aggteleki Baradla-barlang magyarországi szakaszainak hosszától. Igen nagy valószínűséggel a felfedezések még nem értek véget, bíztató, hogy a Ferenc-hegyi-barlang legújabban feltárt részei a Pál-völgyi-Mátyás-hegyi-barlangrendszer irányába mutatnak. A teljesség igénye nélkül a barlangrendszer kutatásában résztvevők: Scholtz Pál Kornél, Bagyura János, Bekey Imre Gábor, Kadič Ottokár, Jordán Károly, Kiss Attila, Kurucz József, Sántha Sándor, Károly Gábor, Takácsné Bolner Katalin, Tóth Attila, Benkovics Barnabás, Tóth Györgyi, Laufer Csaba, Zentay Péter, Zentay Zoltán, Jaskó Sándor, Albert Béla, Bertalan Károly, Kalmár László, Mohos Béla, Gajdos Imre, Kincses Julia, Puskás Lajos, Venkovits István, ifj. Barátosi József, Dénes György, Kósa Attila, Nyári Tamás, Rónai Miklós, Taródi Péter, Gáspár Károly, Mikus Gyula, Nemecsek Gábor, Scholcz Ferenc, Thieme András, Nyerges Miklós, Bartha László, Kárpát József, Fehér Katalin, Szín András, Nagy Zsolt. A barlangi programokon résztvevők természetesen részletes ismertetést kapnak a túra során a barlangok keletkezéséről és felfedezésükről.